Bruce Willis még mindig kemény, mint a faláb. Na nem csak pejoratív értelemben, hiszen az ex-CIA-s ügynök és csapata, hajlott koruk ellenére simán leiskolázzák a cég jelenlegi zöldfülűit. Könnyed nyári akciózás – télre időzítve.
Ha két hónapja azt írtuk a The Expendables-ről, hogy Stallone az akciófilmek nagy öregeit újra maga köré gyűjtötte és rehabilitálta, akkor a RED esetében inkább az Arany Alkony Nyugdíjas Otthon akció-szakkörének éves előadásáról van szó. Az évek és a rutin…– bólogatnánk szájbiggyesztve, ha csupán egy szimpla bosszúállós-rendet vágós hakni lenne, azonban a filmet átitatja a feel good érzés. Mindez sejteti, hogy a forgatáson remekül érezték magukat a színészek. Ebben az is közrejátszhat, hogy a szakmában neves Warren Ellis tollából megjelent, eredetileg három részes képregény történetétől jelentősen eltér a mozi. Robert Schwentke rendező ugyanis az eredeti sztorit átdolgozva egy akció-vígjátékot szeretett volna készíteni. „Ez a kezdetektől fogva egy nagyratörő filmötlet volt. Van, aki szerint akciófilm, mások szerint vígjáték, megint mások romantikus vígjátéknak mondanák. Pont az a jó benne, hogy úgy szövődik a történet, hogy mindenki megtalálja a számára érdekeset benne.” – próbálja kategorizálni Bruce Willis is a műfajt, egy interjú során.
A kissé klisés, ám mégis szórakoztatóan mesélt történet szerint Frank Moses (Willis) egy visszavonult CIA különleges ügynököt alakít, aki magányosan próbálja tengetni az átlagemberek mindennapi életét, miközben társtalanságát orvosolandó Sarah-val, egy ügyfélszolgálatos lánnyal (Mary-Louise Parker) rendszeresen beszélget telefonon keresztül. Egyik éjszaka a CIA kommandót küld Frank nyakára, hogy végleg elhallgattassák, mivel túl sokat tud egy több évtizeddel ezelőtti mészárlásba torkolló titkos küldetésről. Persze ő sem puszira kapta a CIA-s kitűzőjét anno – mi több, a legjobb volt a szakmájában – hamar leszereli a támadókat, és felmarkolva nőjét, beleveti magát a szálak kibogozásába, melyek a legfelsőbb körök felé látszanak vezetni. Időközben segítségére sietnek a szintén nyugdíjazott egykori kém-matuzsálemek; Frank egykori mestere Joe (Morgan Freeman), a paranoiás és drogoktól szétcsúszott Marvin (John Malkovich) illetve a felvágott nyelvű, de hűvös Victoria (Helen Mirren). A másik oldalon a céghez – egyelőre – hűséges, feltörekvő ügynök szerepében az a Karl Urban áll, aki a Gyűrűk Ura Éomerjeként vagy a Star Trek dokijaként lehet ismerős a mozirajongóknak. „A film forgatása során emlékezetes dolog történt.” – meséli Willis - „Egyszerűen elkezdtek feltűnni színészek úgy, hogy senki nem hívta őket, napról napra többen. Nem tudtunk nekik nemet mondani…mintha karácsony lett volna!”
A műfajt tényleg nehéz egyértelműen belőni, de a receptben egész biztosan megtalálható egy rész a Bourne trilógia összeesküvés-elméletes ügynök-sagajából, egy adag a Szupercsapat lazán előadott küldetéseiből és csapatjátékából, valamint egy csipetnyi a már emlegetett Expendables tesztoszteronszagú keménykedéséből. A rendező szándéka szerint vígjátékként valóban jobban szuperál a RED, hiszen az akciójeleneteket ugyan nem felejtették ki, egy-két kivételt leszámítva mégsem durrannak akkorát, hogy utólag is emlékezzünk rá. Ezzel viszont nincs is probléma, hiszen látszik, hogy nem veszi magát komolyan a film sem. A nyugdíjas ex-ügynökök kommunáját egyszerre lengi körül a rutinból adódó profizmus, a lazaság és az „öreg vagyok én már ehhez” mentalitás egyvelege. Willis hozza a tőle megszokott kőkemény zsaru-figurát, akitől még mindig nem szívesen mernénk poénból fésűt kérni, Malkovich egyszerűen briliáns a minden bokorban rémet látó, bohém veterán szerepében és a Nancy ül a fűben (Weeds) sorozatból ismert Mary-Louise Parker is magabiztosan birkózik meg a karakterével.
Annak ellenére, hogy nem augusztust írunk, azt kell, hogy mondjam, hogy a RED egy igazi nyári, felhőtlen és könnyed popcorn film, remek szereposztással, melyről biztosan mi is egy Bruce Willis-es mosollyal a szájszegletben lépünk ki a moziból.
