Abszurd és véget nem érő poénokkal védekezhetünk a januári fagy ellen, ha a Pancser Police inkompetens rendőrpárosának történetét választjuk DVD-n.
Egészen biztosan sokak számára ismerős baráti összejövetelekről vagy házibulik alkoholgőzös hajnali véghajráiról az a fáradt, de egyben közléskényszeres állapot, mikor számolatlanul, de még inkább minőségre való tekintet nélkül özönlenek a poénok. Nélkülözhetetlen ehhez egy véleményvezér, aki állhatatos lelkesedéssel bombázza közönségét a rosszabbnál-rosszabb viccekkel, és bár kezdetben az ember próbálja felvértezni magát a marhaság-ostrom ellen, rendszerint az este végére megmenekülő néhány agysejt feladja a harcot. Ilyenkor már akarva-akaratlanul minden hülyeségen tudunk röhögni, még ha érezzük is, hogy másnap ez egy mosolyt sem biztos, hogy megérne.
A Pancser Police pont ilyen poénoffenzíva a néző humorérzéke ellen, ahol a film haladtával elmosódik már az, ki milyen fajta tréfákat kedvel és egyszerűen az összes agymenést kénytelen befogadni. Persze ez a vicc dömping nem véletlen, hiszen a rendező – és részben forgatókönyvíró – Adam McKay a Saturday Night Live című amerikai szórakoztató műsor mellől pártolt a filmkészítéshez. A papírtologató irodakukacokból a város legmenőbb bűnüldözőivé váló zsaruk történetén azonban meg is látszik ez. Hivatalosan a műfaj akcióvígjáték, és mind az akció (autós üldözés, lövöldözés, robbanás) mind a vígjáték elemei jelen is vannak, ám sok esetben a történet szempontjából teljesen lényegtelen és oda nem tartozó poénokkal traktálnak minket, ami kissé kizökkenti az embert az amúgy egyszerű sztori követéséből. Ebből is látszik, hogy a tisztább vonalvezetés helyett inkább egy esztrád műsorba illő geg-áradatot szerettek volna formába önteni és egy történetre felfűzni, több-kevesebb sikerrel.
Samuel L. Jackson és Dwayne „The Rock” Johnson a két tökös sztárzsaru szerepében nagyon jó, kár, hogy mindössze tíz percet kaptak a vásznon, mert ezt a fajta nagyképű műmájerkedésüket még elnéztük volna tovább is. Will Ferrel remek komikusi vénával van megáldva, őt még rengeteg hasonló vígjátékban szeretnénk látni, viszont Mark Wahlberg érdekes döntés volt erre a szerepre. Sokszor mintha önmaga karikatúrájába fordulna át merevségével, amitől a rá írt viccek nem is ütnek akkorát. Bár ezt egy buddy-movienak (két ellentétes személyiségű haver konfliktusai és kalandjai) szánták a készítők, a két főhős között nem igazán működik a kémia úgy, mint mondjuk a Halálos Fegyver egyes részeiben vagy a Bad Boys-ban tette. Ettől függetlenül élvezhető így is a főszereplők szerencsétlenkedése, és a jópofa rendőrfőnök szerepében remeklő Michael Keaton (bizony, Tim Burton első Batmanje), valamint a gyönyörű Eva Mendes is hozzáad az élményhez a sok abszurditás közepette.
És ha már külön kiemeltem Micheal Keatont, akkor fontos megemlíteni, hogy a január végén érkező DVD-n az extrák között egy kisfilm is készült vele, a filmbéli ütközések és robbanásokról szóló összeállítás és az elmaradhatatlan kimaradt jelenetek mellett.
